To Be A Gone Goose

Mikor megölel és érzed, hogy dobog a szíve, érzed az illatát, ott van melletted, nem akarod elengedni, LEÍRHATATLAN. ♥

Igaz, ma sokkal csöndesebben szeretem, de ugyanúgy képtelen vagyok másra gondolni.

A tegnap éjszakára M-el ismét nincsenek szavak. Persze jó értelemben.
Viszont valamit akkor sem érteK.
Miért most csinálja ezt velem? Miért most lett olyan mint régen? Miért most hagyja, hogy szeressem? Hiszen bejelentette, hogy pár hónap múlva végleg hazaköltözik.

Próbálok boldog lenni vele, addig.

Tudom, a világ ettől nem áll meg.
Az én világom viszont kegyetlenül összeomlik majd...  
beláthatatlan időre.

Menni vagy maradni? Ki érdemli meg, hogy érzéseket pazarolja rá? Ki érdemli meg, hogy miatta egy másik országba folytassam az életem? Milyen kapcsolatok azok, amiket helyre kéne hoznom? Miért jutott oda a viszonyom pár emberrel ahol most van? Miért ragaszkodok ennyire a megszokotthoz, amiben biztonságban érzem magam? Miért félek váltani hiszen eddig is elértem amit akartam, bármi is volt az? És miért érzek ekkora késztetést magamban, hogy valamit tennem kell?
Költözni? Meghalni? Szeretni? Feladni?

(Egy beszélgetés, ami sok mindent felkavart és elindított bennem.)

Don't make me close one more door
I don't wanna hurt anymore
Stay in my arms if you dare
Or must I imagine you there
Don't walk away from me...
I have nothing, nothing, nothing
If I don't have you, you, you, you, you, you...

M és én az elmúlt napokba megint több időt töltünk együtt, én meg reménykedek emiatt hátha komolyabbra fordulnának a dolgok.
Tegnap is meló után nála töltöttem a nap hátralévő részét. Már hétfő akarta, hogy menjek csak a lakótársa bekavart ezért kedden mentem át. Isteni volt! Imádom, hogy annyi mindenről el tudunk beszélni, sokat hülyéskedni, nevetni, együtt zenét hallgatni. Imádom mikor mindig fürdés után olyan finom illata van és úgy bújik be mellém az ágyba. Nyakig rám húzza a takarót a lüke nehogy megfázzak, persze nagyon jól tudja, hogy mindig olyan szorosan ölel mikor alszunk, hogy a végén teljesen leizzadunk, jobban mint szex közben. De szeretem az erős szorítását, mintha eggyé válnánk már, iszonyatosan jó, úgy érzem mintha már soha nem akarna elengedni. Imádom amikor az éjszaka közepén arra ébredek, hogy csókolgatja a nyakam, a keze már az alsónadrágomban a fenekemen és egyéb testrészeken van, ezzel célozva arra, hogy jöhet a következő menet.
Másnap reggel tőle mentem melóba és egész végig erről áradoztam annak a csajnak akiről írtam, hogy tudja mi a helyzet velem. Ja, amúgy munkahelyemen egyre több az ilyen pletyka. Elmondta ez a csaj, hogy jelen volt már ő is többször amikor erről témáznak, hogy vajon meleg vagyok vagy sem. Volt olyan is, aki megkérdezte tőle, hogy miért vagyunk mi ilyen jóban és én lányokról vagy fiúkról mesélek neki.
Ezen a csajon kívül egy srác is tudja. Belebonyolódtunk egy beszélgetésbe, ami félreértéseket szült és a vége az lett, hogy kiderült a dolog. Nem annyira érdekel, de amúgy ő is tök korrekt, semmi baja ezzel, sőt azóta egyre többet dumálunk. Olyan jó, hogy az a csaj lett nekem, mindent megtudok beszélni vele. Már együtt járunk fodrászhoz is, meg a kedvenc helyemre is eljön velem iszogatni. Szeretem!

Meggyötört, kimerült,
És végtelenül fáradt.
Az elmém kitisztult,
Egy gondolat nem járja.

Szívem helyén koszos kő áll,
Mit fagyott földből vájtam.
Mindez csupán arra szolgál,
Hogy már senki ne bántsa.

Most már mindegy mi lesz,
Mész vagy maradsz
Nem érzek semmit.
Most már mindegy hiszen,
Szívem sem maradt
Megszabadultam tőle, ennyi.

Jöhet minden fájdalom,
Ez a kő ugyan nem érez.
Már nem sikerül ártanod,
Szívem véstem, helyére a mélybe.

Just close your eyes
The sun is going down
You'll be alright
No one can hurt you now
Come morning light
You and I'll be safe and sound

A lelki sérülés nem múlik el soha. De hozzáedződik a lélek.

Lett egy nagyon jó barátnőm a munkahelyemen. Tavaly december végén jött de már az első percektől nagyon jól kijöttünk és mára már egy külön kis nyelven beszélünk, nem is egymás nevén szólítjuk a másikat hanem azon amit kitaláltunk. Persze ezt ő képes még méterekről is kiabálni nekem, ekkor mindenki furán néz ránk, nekem meg ég a fejem de közben visítok mint egy hülye, hogy képes tömegek előtt is így szólítani.
Ez a csaj elmondta nekem 1-2 napja, hogy neki még 19 évesen volt kapcsolata csajjal, konkrétan a barátnője volt, együtt voltak. Erre én tettem egy fura megjegyzést, mire ő megkérdezte, hogy voltam-e pasival. Kitértem a kérdés elől, mondtam majd egyszer mesélek ezt-azt, ha úgy alakul. Végül, ma hajnalban meló közben, vagyis az egyik szünetben elmondtam neki, hogy mi a helyzet velem. Furi, hogy ilyen hamar meg tudtam osztani ezt vele. Persze remegett kezem-lábam. Mondta, hogy voltak ilyen gondolatai. És jól meg is ölelgetett, elmondta mennyire örül nekem és annak, hogy ezt elmondtam neki.  
Mint akiről mázsákat vettek le hirtelen úgy éreztem magam. Mivel szülővárosomban a munkahelyemen volt pár ilyen ember akikkel az ilyen dolgaimról bármikor tudtam beszélgetni ezért itt is hiányzott ez nekem nagyon a mai napig. Itt még egy emberről nem feltételeztem, hogy ezt el tudná fogadni. Vannak jó fejek de azért ez mégis csak más. Ez a csaj most nagyon jól jött az életembe főleg a munkahelyemre. Komolyan miatta várom csak, hogy melózni mehessek mert jó vele dumálni, ökörködni, bármiről legyen az komoly dolog is akár. A baráti társaságomba itt pesten, akikkel eljárok csak melegek vannak, vagy akik ezt tudják és elfogadják. A munkahelyem mégis más, ott egy héten 5-6 napot töltök, ráadásul napi 8 órát tehát elég sok idő az. Nem feltétlenül szükséges persze, hogy legyen ott ilyen ember de ha bármi ilyen gondom van jó ha nem kell mindig terelni. Ja, és persze mondanom sem kell, már a közös bulizás is be van tervezve. :) IMÁDOM A CSAJT KOMOLYAN! Mondta, hogy nagyon el akar jönni velem mert ő régebben járt meleg szórakozóhelyekre, amik azt hiszem már nincsenek meg azóta, én azokba még nem voltam. 
Nem hittem volna ezt, na. Nem készültem rá mégis úgy éreztem ma hajnalba, hogy ezt megoszthatom vele. Örülök neki!

...elég egyetlen régen hallott dal és összeomlik minden, amit addig sikerült összerakni, felépíteni...

Oooh, oh I miss you
Oooh, oh I need you

And I love you more than I did before
And if today I don't see your face
Nothing's changed, no one can take your place
It gets harder everyday

Everytime I close my eyes
It's like a dark paradise
No one compares to you
I'm scared that you won't be waiting on the other side

Mert minden más... minden, ha vele vagyok. Én is.
Elég egy szó, egy mondtad, az, hogy ír nekem és máris minden megváltozik bennem, a szívemben, lelkemben, a fejemben a gondlatok. Mindent máshogy látok. Mint mikor kitisztul az ég egy vihar után. A gondolatok is derűsebbek lesznek a fejemben, a dalok is vidámabbak, amiket hallgatok. Egyszerűen olyan vagyok mikor ő nincs, mint egy élő halott. Nincs erőm, sem kedvem semmihez. A legtöbb dologban csak a rosszat látom, nem örülök olyan dolgoknak amiknek amúgy kéne és máskor megtettem. Teljesen depressziós vagyok. Erőt sem érzek magamban, szinte csak feküdnék egész nap, mikor napokig nincs semmi, nem beszélünk, nem találkozunk, alig eszek, a gyomrom is görcsben. A legelképesztőbb, hogy ő az első gondolatom mikor megébredek az éjszaka közepén is. Nyáron volt ez durva, akkor óránként felriadtam mint akit megijesztettek, leizzadva, rémálmok gyötörtek, lámpafénynél aludtam.
Általa egy pillanat alatt mindez megváltozik. Tegnap, pár hét kihagyással ismét beszéltem M-el. Elég sokat beszéltünk kora délutántól egészen estig chat-en. De már az első mondatok után kivirultam, vidámabb lett a zene, kimásztam az ágyból, és elkezdtem tenni a dolgomat. Megmagyarázhatatlan erőre kaptam. Pedig semmi vidám témánk nem volt kezdetben. Elég rossz passzban volt, ezért is tűnt el hetekre. Kicsit sajnáltatás is volt az egész, de közben tudom, hogy van benne valami mert ő legalább annyira be tud fordulni és depressziós tud lenni mint én. Azért mondott is pár elképesztő dolgot. Ezt kicsit úgy látom, mikor valakinek az érzéseiről kell beszélnie, hogy törődjenek vele, és tényleg valami biztos pontot akar, hát hív engem és egy ideig jó vagyok. De mikor kimászik a depresszióból, hirtelen meglátja a lehetőségeket, hogy miért is ne ismerkedne más pasikkal és élné a világát. És egyértelmű, hogy megint jó voltam erre mert buzi társkeresőn a képét már le is cserélte egy újabb félmeztelen képre. Gondolom ezzel is bebizonyította magának, hogy még mindig megkaphat és hülyét csinálhat belőlem. Én meg asszisztálok ehhez, hát eldobom az agyam mennyire gyenge vagyok, ha róla van szó. Tehát ő ismét a régi, én meg itt rinyálok miatta. Szerintem ezért is eltűnik pár napra olykor. De ki tudja, lehet csak a féltékenység beszél belőlem. Végül átmentem hozzá tegnap.

Ott már sokkal jobb volt a hangulat. Sok mindenről dumáltunk, nevettünk stb. Ma reggel jöttem el tőle, együtt mentünk a munkahelyéig, aztán én haza. Minden egyes pillanatot varázslatosnak érzek vele, ahogy éreztem ezt tegnap este is. (És nem csak azért mert tegnap újra szexeltünk is végre...) Amivel viszont összetört kicsit, hogy elmondta, összejött neki amit annyira akart. Elköltözik Magyarországról. Megkapott egy külföldi állást. Úgy tervezi a nyáron hazalátogat pár hónapra, visszajön ide teljesen lezárni a dolgait és irány egy másik ország, egy új élet ismét pár évig, és azt mondja végül hazaköltözik. Ahogy tudja mondani, hogy itt biztosan nem marad ebben az országban, hát...
Szóval, ha minden bekövetkezik és addig nem változik kettőnkkel a helyzet és nem visz magával, akkor azt hiszem fogok még itt rinyálni nektek a blogban.
Az érzései irányomban még mindig furák. Nem tudom mi ez, amit mi csinálunk vagyis inkább ő csinál velem. Nem is részletezem és agyalok rajta úgysem jövök rá. Mert féltékenykedett, megint. Kérdezgette pasizok-e és ilyeneket. Gondolkodtam mit mondjak erre, hogy ismét a szemébe mondjam mennyire szeretem mint ahogy azt tavaly nyáron többször is megtettem mikor szakított velem. De úgy érzem én már elég sokszor aláztam meg magam előtte és mondtam el, hogy szeretem. Azóta nem mertem ezt többször. Tudnia kéne. Vagy... tudomisén. 
Szerintetek lenne esélyem rá, hogy ismét visszakapjam végleg, és nem csak ilyen alkalmi dolgokra amiket most csinálunk, ha újra elé állnék és a szemébe mondanám, hogy szeretem? De hiszen most akar elmenni. Igaz, ezt már tavaly nyáron is akarta. Szóval lenne esélyem, vagy csak hülyét csinálnék magamból újra, ő visszautasítana és elköltözne? Én pedig mennék vele akár a világ végére is. 
Nem tudom mit tegyek. Soha nem éreztem még így, soha egy pasinál sem. Aki szarul viselkedett velem, mindig el tudtam engedni, meggyőztem magam arról, hogy nem érdemel meg. M is tett már pár ilyen dolgot mégsem megy. Úgy szerettem bele hogy nem is terveztem. Találkozgattunk, haverkodtunk még tavaly májusba és egyszer csak éreztem ő az, ő kell, szeretem. Én még így komolyan nem voltam soha. Na de nem állhat meg a világ nélküle, nem?!
És megint utálom magam, hogy így elhatalmasodott rajtam. Megint hagyom, hogy ennyire függjek és szenvedjek tőle ha nincs itt. Nem szabadna de engem annyira az érzéseim és a kibaszott szívem irányít a legtöbb esetben. Pedig ez évekkel ezelőtt nem így volt, de mikor ennyire ki vagyok éhezve a szeretetre, az ő szeretetére, nem tudok uralkodni az érzéseimen. Ezért vagyok sokszor olyan mint a fos, mert a szívem, a lelkem nem boldog és úgy érzem emiatt magam mint akin átment egy úthenger, fizikailag is padlón vagyok, pedig aztán semmi olyan bajom. 
Azt hittem ilyen sokáig nem húzódhat a kettőnk elég viharossá vált viszonya. Azt hittem sikerülni fog felállnom mellőle, és igen, egyedül is megtalálni az életben, saját magamban a boldogságot. Mert nem vagyok én kapcsolatfüggő, nem minden áron kapcsolat kell, erről szó sincs. Hanem M-ért ezért a pasiért, ezért rinyálok itt. Mert voltak idők mikor senki nem kellett és annyira jó volt akkor, éppen akkor költöztem fel ide, és élveztem az élet és Budapest nyújtotta lehetőségeket. Aztán belépett az életembe M, én kezdeményeztem, vessek magamra.
Visszatérve erre a kimondjam-e, hogy még mindig mennyire szeretlek dologra, szerintem túl elfogult vagyok az érzéseim miatt. Néha úgy látom, érzem a féltékenykedései miatt is mintha ő is akarná, vagy gondolna ilyenre. Viszont akkor nem akarna elköltözni. Ha tényleg érezne még mindig többet irántam, nem akarna máshova menni. Ennyire senki sem lehet hülye vagy gyáva, tudomisén minek nevezzem. Valamint attól félek megint azt is hozzám vágná amit a szakításkor, amikor ott ültem mellette, mondtam neki mennyire szeretem és vele akarok lenni. Ő csak zavartan forgolódott, a szemei könnyesek lettek, látta rajtam mennyire szenvedek és kínlódok ott mellette, próbálok harcolni azért, hogy visszakapjam. Mégis erre annyit mondott, hogy önző vagyok. A szakítás okának sok mindent megjelölt, többek között, hogy mennyire rosszul van mostanában, egyedül akar lenni és nem kell tartós kapcsolat neki, mert még magára sincs ideje, pénze, nemhogy egy másik emberre. Persze megmondtam neki, hogy én nem kisbaba vagy egy háziállat vagyok, nem kell nevelgetni, pénzt belém fektetni, csupán hadd legyek mellette, ennyi. Szóval akkor is sajnáltatta magát. És amit írtam, önzőnek nevezett, mert csak magamra és a saját érzéseimre gondolok, hogy nekem jó legyen, arra nem, hogy ő most nem érzi jól magát a bőrében és egyedül akar lenni, hogy helyre hozza magát. Persze aztán volt itt még más is mert az exe is képbe jött, szóval ez a magamra akarok találni dolog kissé nagyon sántított nekem. De nagyon tartanék ettől is, hogy megint ezzel jönne.
Annyi ideig tudnám ezt boncolgatni mert nem tudom mi jár benne, és csak a saját tapasztalataim, hülye fejem és elvakult szívem van, amik ezeken kattognak. Úgy érzem ez tényleg addig megy amíg: 1, Összejövünk végül a sok-sok hülyeség után és happiness (na mekkora erre az esély?) 2, amíg el nem költözik. 
Viszont addig nem leszek ugyanaz, tudom. Lehet menne, de még hülye vagyok, vak és szerelmes.
Mindez abból is látszik, hogy megint róla szólt egy ekkora bejegyzés. Szerintem még soha senkiről nem írtam ennyit a blogba. 
És tudjátok mi a fura? Hogy ő olyan szinten ad erőt nekem, hogy mikor vele vagyok is sokszor megfordul a fejemben, hogy hozzávágom mennyire szeretem, de ezzel együtt az is, hogy elutasítana. De akkor azt érzem ott, ha így is lenne, vagyok olyan erős, hogy elmondjam végre, ami bennem van és kisétáljak az ajtón. Lehet tényleg az hiányzik? Ha kimondanám amit érzek és neki végre döntenie kéne velem vagy nélkülem, akkor tisztázódna minden. És ha akkor elmondhatnék mindent ami bennem van nekem is jobb lenne. Talán ezért sem szabadulok tőle.

azóta kicsit eltörtem
azóta más úton halad az életem
azóta feszít idebent, ha levegőt veszek
azóta szúrja minden dobbanás a szívemet
azóta éget minden könnycsepp, amit érte ejtek
azóta élesen hasítanak róla az emlékek
azóta zavaros sok érzés és gondolat
azóta én sem vagyok teljesen ugyanaz
azóta... minden más
egy részemet elhagytam ezalatt
pont azt, aki erős volt és szerette önmagam

Olyan nehéz felállni szívem romjai közül. Próbálkozok esküszöm de mindig visszaesek.
Van, hogy órákig de akár hosszú napokig is teljesen jól megy minden, megint azt érzem élek... élek... nélküle. Aztán jön valami: ismerős illat, dal, arc, szó, ruha... és még sorolhatnám. Jön valami, amitől ismét nem megy... élnem nélküle. 
Azokban a percekben mikor megvilágosodok, számomra is nyilvánvaló lesz a helyzet, hogy az időmet, életemet vesztegetem el rá, arra, hogy őt szeretem, hiába. 
Mert egy része  meglett annak, amit akartam. Itt élek Budapesten, van egy jó albérletem, hamar lett melóm is, amit azért szívesen cserélnék de a lényeg, hogy jól meg tudok élni belőle. És ezek után még lenne pár tervem is itt(ami titok). Viszont nem lépek előre. Eddig eljutottam, majd beleszerettem M-be, ami egy elég kusza történet lett mára, sok boldog perccel és meg annyi csalódással. Én mégis szeretem, még mindig. És várok rá de nem értem miért is. Pár hete megint eltűnt nagyon. Ilyenkor mindig agyalok vajon pasizik, vagy egyszerűen kivonta magát a forgalomból, mert ismerem, ő is mennyire be tud fordulni akárcsak én. Gondoltam rá ismét én írok neki, de gondolom megint csak elterelné a témát és nem lesz semmi. Aztán majd megint úgy járunk mint nyáron? Két hónapra eltűnt, én már randit szerveztem, úgy éreztem ismét egyben vagyok mikor megkeresett, hogy hiányzok. Hiányoztam...  igen, azért hogy ismét összetörje azt, amit sikerült összeraknom magamból. 
Szóval a bejegyzés célja az, hogy felnyissam a szemem(ami nem fog menni), hogy annyi mindent elértem, amit akartam és még számos más terv van előttem, de nem lépek. Az ostoba érzéseim miatt. Amiket végre hanyagolnom kéne, szívemet szögre akasztani és menni tovább. Majd, ha eléggé megacélozom magam ismét leakasztani azt a szívet, és merni újra többet érezni, szeretni tiszta szívvel, valakit.