2012. jan. 8.
Where Do I Go When I'm So Alone?
I breathe I hear , but I don’t believe it
My heart it beats, but inside I’m freezing
My hands they shake, I’ve lost all the feeling
Nowhere to take, you say that you’re leaving
And there’s no turning back this time
Gotta stay alive
Where do I go when I’m so alone?
Where do I turn when we were so close?
We try not to crash but we still collide
Tears I’ve cried, I’ll survive , I’m alive
I’m stripped, I’m bare, I’m left here with nothing
I hold the wheel, don't know where I’m going
Your face, I see in every reflection
No time, no space, I’ve lost all direction
And there’s no turning back this time
Gotta stay alive
Where do I go when I’m so alone?
Where do I turn when we were so close?
We try not to crash but we still collide
Tears I’ve cried, I’ll survive , I’m alive
I’m gonna get there some way
Through all the tears and the rain
And any road I can take
Just to get me some place
Where all the scars on my heart
And all the lies in the dark
Disappear in my headlights, so bright
Tonight, gonna drive them away
Where do I go when I’m so alone?
Where do I turn when we were so close?
We try not to crash but we still collide
Tears I’ve cried, I’ll survive , I’m alive
Kommentek
Eddig 1 komment érkezett-
#1 - Egy olvasó :
2012. 01. 08. 23:16
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Szívszaggató volt hallgatni, de élni kell, tényleg élni. Jól esik, hogy örömet okoztam hozzászólásommal, igyekszem akkor ezután is megtenni. De ha sok vagyok, jelezd (néha elvetem ám a sulykot). És ha már így belelendültem, elmesélem, én hogyan viselem az ilyen helyzeteket. Meggyászolom, ha kell meg is siratom, aztán továbblépek. Nagyon fáj, hát hagyom fájni. Minden pillanatát átélem, minden szúrást újra élek, de csak 24 órát adok magamnak. Csak az első lépés nehéz, de ha már eldöntöttem hogy lépek, akkor már csak menni kell. És ha lehet nem nézek többé hátra. Mindent megteszek, hogy eltereljem a figyelmemet az illetőről, barátkozom, olvasok, talán menekülök. De idővel mindig könnyebb. És amikor újra látom, már nem fáj annyira. Én azt tapasztaltam, hogy fejben kell az ilyen lelki terheket eldönteni, mert a lélek olyan sokáig fáj, ha nem terelem el a "figyelmét".
Én drukkolok neked, hogy megtaláld a magad módszerét, és ne gyakran kelljen használnod. Csak tarts ki, és ne fogadd vissza, bármennyire is hiányzol neki. Mert neked megint jobban fog fájni.
Bocsi, hogy "kisregényt" írtam. Maradok hű olvasód.