To Be A Gone Goose

Ezzel a dallal búcsúzok ettől az évtől azt hiszem. Mert ezt képtelen vagyok megunni és nem hallgatni megállás nélkül. Hát legyen ez az utolsó bejegyzés.




Don't make me sad, don't make me cry
Sometimes love is not enough
And the road gets tough
I don't know why

Ma összefutottam G-nek 2 nagyon kedves barátnőjével, akikkel én is jóban lettem mialatt jártunk. Hirtelen támadtak le a sötétben amíg a villamosra vártam, mondanom sem kell jól megijesztettek. De iszonyatosan jól esett ez a találkozás. Az, hogy ők nem fordultak el tőlem miután G-vel vége lett. Van, aki csak néz rám és bambán elmegy mellettem. Ők viszont nagyon édesek voltak és jót dumáltunk. Mondták milyen szar, hogy vége lett. Mondtam, hogy én ezzel nem tudok mit tenni mert nem én akartam. Most meg a bankszámlám bánja, mert ma is vásároltam. Pótcselekvés is, azt hiszem. De tök jó mert lett egy csomó új és klassz cuccom.

Szinte már csak akkor írok amikor éppen M-el volt valami történés az életemben. Mert megint vele voltam, így az ünnepek után együtt töltöttünk egy rövid időt. Azért is mindig ilyenkor írok mert akkora erőre kapok mindig mikor vele vagyok és még órákkal később is miután eljöttem. Csak aztán megint a csend, a hallgatás aztán depi mert napokig nem találkozunk. Ő nem keres, amikor ezt megunom és írok neki éppen nem alkalmas. Na mindegy, nem agyalok ezen tudom mi jön ki belőle.
Mesélte a múltkori sztorink után megállította az a nő, aki kiabált a lépcsőházba és mesélte mi volt. Azt mondta neki h, azt hitte valami komoly baj volt és rendőrt akart hívni, de végül egy helyes fiatal srác jött ide kis gatyában. :))))) Hát ezen majdnem beszartam a nevetéstől. Ahogy írtam boxer volt rajtam és úgy mentem ki a lakásból.
M elkezdett poénkodni a nővel, ha akarja megadja neki a számomat, ha annyira helyesnek tartott de a nő már idősebb nem vette a poént. Azt mondja végig azt hallgatta, hogy a helyes fiatal srác kis gatyában....
Lett M-nek új háziállata is, azt kényeztettem mert mindig jött hozzám. Tegnap este meg ittunk erre a fene nagy karácsonyi hangulatra aztán mikor ma felkeltünk én egész nap csak fetrengtem az ágyban amíg ő kitakarította az egész lakást. Végül ő boltba, én meg hazaindultam. Kicsit másabb volt most vele beszélgetni. Annyi mindent mondott meg mesélt, tök olyan volt mint régen. Most több volt a beszélgetés, a reggeli rendrakás meg hasonló közös dolgok mint a testiség. Eddig hamar ágynak estünk. Tetszett ez így is, és már nagyon azon a ponton voltam, hogy ismét felé forduljak azzal a bizonyos kérdéssel.
De félek megint én csinálok magamból hülyét, és újra megalázom csak magam. korábban annyi mindent tettem, mondtam, amitől biztos lehet az érzéseimben. 
De ő is olyan fura. Talán várja, hogy mondjak ismét valamit, hogy tudja még mindig akarom. Vagy nem, csak én képzelem be mert ezt szeretném?

Ja, amúgy a karácsony azért eltelik, elviselem. Azt imádom, hogy nem kell melózni és minden időm magamra szentelhetem. Tök jó, sokat segít helyrebillenteni magamban dolgokat mert csak én vagyok a központ. Pl. megajándékoztam magam egy csomó holmival már. Senkire nem kellett költenem, ajándékot vennem így nagyon jól jártam. :)
G nagyon rendes volt, írt nekem karácsonyra, valamint a korábbi exem is, akivel év elején szakítottam. Ő folyton azzal zaklatott menjek karácsonyozzak vele. Mondanom sem kell a végén elég rendesen beszóltam neki. Nem értem mit várt, amikor tavaly karácsonykor tudtam meg mindent róla és így is csak január közepén vettem rá magam, hogy elmondjam neki, mert tudtam mi lesz a vége, hogy elveszítem. Felbaszta az agyam, szerintem most megint hónapokig eltűnik aztán kezdi újra a könyörgést.
Mivel nem utaztam haza ezért nem igazán tudom otthon milyen volt a karácsony. Anyámmal beszéltem szenteste, ő akkor otthon volt egyedül a házban. Aztán másnap már nővéreméknél, akik sikeresen beköltöztek a lakásukba végre. Örülök neki nagyon, megszenvedtek vele. Ikertesómmal nem beszéltem, nem tudom ő merre volt. Vagyis beszéltünk valamelyik nap telón de csak egy másik ügy kapcsán. 
A szilvesztert nem igazán várom. Elvileg házibuli lesz utána meg valamelyik meleg buli. A zene, pia jöhet de a buzik nem. Vagyis...   nehéz időszak ez és nehezen viselem sokszor, ha a melegekre gondolok. Ez az egész mostanában nagyon sok volt és elegem lett. Mindegy, jó lesz az a szilveszter biztosan.

Erre a nőre, a hangjára, zenéjére, és dalszövegeire továbbra sincsenek eléggé dicsérő szavak. Engem bármikor meg tud siratni. Bármikor!



...i focus on the pain
the only thing that's real...

...if i could start again
a million miles away
i would keep myself
i would find a way...

Érdekesen, viccesen alakult a tegnap este M-nél. Ismét nála töltöttem az éjszakát, megbeszéltük iszogatunk egyet mert hát születésnapja meg minden, de mire én odaértem ő már betermelt egy üveg vodkát, én meg egy üveg bort ittam meg nála.
Fél 8-kor be is jelentette, hogy akkor ő készen van és menjünk lefeküdni. Gyorsan nekivetkőztünk és összebújtunk(ÚGYIMÁDOMAZTMINDIGVELE!!!!) 
Az érdekes és vicces rész akkor kezdődött mikor olyan este 11-12 között arra ébredek, hogy egy idős nő folyton azt kiabálja kint a lépcsőházban, hogy: "Hahó, van ott valaki?!". Erre meghallok még egy hangot, egy másik lakó szintén kiment és kérdezgette mi történt, mire mondja a nő, hogy nézze meg ki van tárva az ajtó és nem tudja mi történhetett, mert senki nem válaszol és ő kihívja a rendőrséget mert lehet rablás, gyilkosság... és sorolta tovább. Fogalmam sem volt miről, milyen ajtóról beszél. Aztán azt hallom még több lakó ment ki erre és már idegesített, mikor meghallottam, hogy M-et emlegetik, hogy látta-e valaki elmenni őt otthonról. Kicsit kezdtem parázni mi a fene folyik kint. Végül leesett, hogy a mi lakásunk ajtaja van kitárva. Na bassza meg! Mit tehettem volna mást mivel M ki volt ütve, nem hallott semmit, hát kimentem. Egy szál alsóban kilibbentem a szobából és láttam ki van tárva a bejárati ajtó. Addigra a nő úgy beparáztatta a lakókat, hogy mindenki úgy nézett rám, hogy szinte keresték a vágást a torkomon, a kést a hátamban. Kérdezgették minden ok és ilyenek, közöltem persze és becsuktam az ajtót. Visszamentem M-et ébresztgettem és mondtam neki mi volt, de ő csak kómásan azt mondta nem érdekli, zárjam be az ajtót. Hát bezártam, visszabújtam mellé és aludtam. Hogy ki hagyta nyitva? Ugye meséltem lett egy lakótársa. Hát ő, a szerencsétlen. De hogyan lehetett teljesen kitárva hagyni azt nem értem.
Reggel melóba menet előtt, M még elkapott egy gyors reggeli szexre, amitől teljesen felébredtem, majd öltözködés közben mesélem neki az estét. Ő meg csak pislogott mert persze nem emlékezett semmire, arra sem, hogy beszéltünk is. Aztán jókat nevettünk a dolgon, hogy mi lett volna, ha zsarut hívnak és azt látják csak, hogy két meztelen pasi édesen összebújva alszik a szobában. :) Ekkor már majdnem behugyoztam a nevetéstől olyan jókat poénkodtunk ezen a sztorin. Közöltem vele, hogy szerintem így is éppen elég furán fognak ezek után nézni rá, hogy egy akkora drámázás után, amit a nő előadott, én libbentem ki egy szál alsónaciban.
Hát érdekes este volt az biztos.

Will you still be here tomorrow
Or will you leave in the dead of the night?

A tegnap este történése egy nagyon hirtelen jött ötlet volt. Bulizni voltam pedig ahogy írtam korábban, mostanában betegeskedek kicsit, meg igazán hangulatom sem volt hozzá bár azzal tisztába voltam, ha zenét hallok minden más megszűnik és még pia sem kell, hogy jól érezzem magam.
Azért is filóztam mert tudtam kik azok akikkel szinte biztos találkozhatok. 90% be is jött. Ott volt M, de G nem viszont a barátai igen, akiket én is ismerek, össze is futottam velük így majd biztos mesélik, hogy ott voltam és M társaságában töltöttem nem kevés időt az este alatt. Ugyanis G tudja, hogy M-el nyáron voltam együtt, lehet azt gondolja visszafutottam hozzá vigasztalódni.
M nekem egy hatalmas nagy szerelem, megmagyarázhatatlan számomra is, teljesen rabul ejtett. A haverjaival volt ott és a születésnapját ünnepelte, ami csak jövő héten lesz de most értek rá ezért előre hozták. Mondjuk szép kis barátok, akik csaknem egész estére egyedül hagyták de legalább ki tudtam használni az alkalmat és vele tudtam lenni. Utólag belegondolva vicces volt ahogy kölcsönösen féltékenykedtünk. Rengetegen jöttek oda hozzá haverok, ismerősök amíg beszélgettünk ezért be is szóltam neki milyen népszerű a buziknál, mindenki ismeri.
Közben szép számmal jöttek oda hozzám is de ismeretlenek, hogy tetszek és meg akarnak ismerni. Persze elhajtottam őket. Erre M kezdte mondogatni, hogy mennyien néznek engem de csak a fele mer odajönni mert biztos azt gondolják együtt vagyunk amiért ott beszélgettünk kettesben. Na, ezen fel is húztam magam, hogy ekkora baj ez neki, de persze mondta, hogy nem, csak ha vele vagyok nem tudok miatta pasizni. Na, erre aztán már tényleg nem tudtam mit mondani inkább jól oldalba vágtam és ment oda-vissza ez az ökörködés. Kissé ideges volt a haverjai miatt, hogy a születésnapján elrontották a kedvét és még egyedül is hagyták. Ezért örültem, hogy ott lehettem, ápolgathattam a kis lelkét és meg is hívtam egy italra, amiben az volt a legjobb, hogy semmibe nem került nekem, de ez az egész éjszakára igaz volt. Egyszerűen annyi volt, hogy a pultosnak tetszettem és mindent ingyen adott nekem. :) 
Ja igen, itt akarom gyorsan megjegyezni, hogy nincs is jobb önbizalom növelő mint egy ilyen meleg buli. Odamondogatták páran, hogy mennyire jól nézek ki stb. Persze sokaknak gondolom teljesen mindegy volt kinek mondja mert csak baszni akart de attól még jól esett. Az amúgy is alacsony önbizalmamat kicsit megdobja egy ilyen éjszaka, már csak ezért is megérte elmenni. Pedig majdnem visszafordultam tegnap este, jól jött mert elég szar hangulatban voltam. És a jó kedvemet elsősorban annak a pár srácnak, barátnak szeretném megköszönni akikkel voltam, olyan jó fejek voltak végig. Köszi neked Ádám és a többieknek is! 
Visszatérve M-re, hát elváltak az útjaink az éjszaka folyamán így most kivételesen nem egymás mellett ért minket a reggel pedig ez már szinte megszokott volt. Most azért sem jön össze ez nála mert lett egy lakótársa, akit a legutóbb is megkért, hogy máshol aludjon aznap este mikor ott voltam nála. 
Nagy részletekben ennyit a tegnap estéről. Jó volt, na.

Tegnap a hajnali órákba arra ébredtem, hogy iszonyatosan leizzadtam és fájt minden végtagom, na meg náthás is lettem. 
Utána már nem ment az alvás. Sokat forgolódtam, gondolkodtam. Pedig direkt minden egyes éjszaka zene szól az ágyam mellett, hogy ne gondolkodjak, agyaljak annyit hanem tudjak aludni.
Most G járt az eszembe, az hogy mennyit aludtunk itt nálam összebújva, most meg tök egyedül, és ha felébredek az éjszaka közepén nincs kit zaklatni, kihez beszélni és odahúzni magamhoz. Hiányzott is, haragudtam is rá, és azon agyaltam felhívom, hogy találkozzunk valamikor. Úgy érzem nem köszöntem el tőle, nem tudtam még elengedni teljesen. Hiszen szó nélkül, hajnalok hajnalán léptem le mellőle az ágyból miután szakított velem. Azóta beszéltük háromszor, de mindig teljesen semleges volt a téma és csak pár perc. Talán ő sem találja még a helyét úgy láttam rajta. Talán igen, a buziknál nem lehet tudni, hatalmas színész a legtöbb, aljas rohadékok tudnak lenni. Miután sikerült aludnom is, kicsit tisztább fejjel keltem és rájöttem, hogy nem fogom keresni, hogy találkozzunk. Pedig szeretném de félek visszazuhanok oda ahonnan indultam és annak meg semmi értelme. Ő is eldobott, valamiért nem kellettem. Nincs értelme! Ennél többet érek! Ő is csak egy buzi volt! Majd egyszer megteszem ezt a lépést, hosszabban elbeszélgetek vele de még nem.
Ma amúgy a negatív érzéseimet tápláltam magamban, minden egyes buzi iránt, aki ebben az évben bántott és összetört egy darabot a szívemből. Mind a 3 buzit aláztam magamban kicsit.
És átgondoltam ezt az évemet is milyen volt. Na, majd lesz összefoglaló bejegyzés lassan és olvashatjátok hogyan láttam én röviden és tömören.
Most eléggé szarakodok lelkileg, meg testileg is betegeskedek kicsit. Nem jó.
Pedig jönnek a buli meghívások, én meg le vagyok robbanva és ha kedvem lenne is erőm nincs.

Azzal, hogy ide költöztem idén májusba Budapestre, áthúzhattam az utolsó célom azon a bizonyos papíron, amit még középiskolás koromban írtam, és az elérni kívánt célok voltak rá felírva. Az oszlop tetején a suli elvégzése állt, amit munka, albérlet, és végül a pesti költözés követett. Egy két dolog kimaradt, de nagy részletességgel ez volt a lista. Csak nemrég tudatosult bennem, hogy sikerült. Ha olykor szem elől is tévesztettem a célt de mindig a kitűzött úton maradtam, haladva a célom felé. 
Azért fontos ez nekem, mert sokat gondolkodtam akkor most hogyan tovább, hiszen az a lista kipipálva.
És pár perce előkerült egy újabb papír, amire újabb célokat írtam fel. Még nincs annyi minden rajta mint az előzőn, de kezdetnek ez a pár cél is elég nagy és komoly feladat lesz számomra. Tudom mit akarok!

Csak magamnak köszönhetem, ha szar kedvem lesz és depressziós leszek megint.
Hova is gondoltam, hogy majd olyan könnyen kezelem, ha ismét találkozok vele, amikor múlt héten is eléggé megviselt mikor visszavittem a ruháit.
Hülyeséget csináltam tudom, és persze most is üres kézzel jöttem haza, mert éppen cipővásárló körúton voltam mikor találkoztunk és megint jött a menekülhetnék-szindrómám. 
Ami csak fokozta azt, hogy szarul érezzem magam utána, ahogyan viselkedett. Ő nem tudja, de láttam mit csinált. Hihetetlen volt, csak utólag gondoltam bele.

Ja, ma nem voltam melózni mert ismét a sebészeten kötöttem ki hurrá!

Megint eljött az, amikor szeretnék írni de mégsem teszem. Persze, hiszen vannak nem kívánatos személyek is az olvasók között. Nem mintha meghatna ez engem, de néha azért visszatart. Mert ezek sokszor tényleg a legbelsőbb érzéseim, gondolataim, és azokkal az emberekkel nem szeretném megosztani, akik úgy viselkedtek velem ahogy azt tették(remélem vetted a célzást?!).
Na meg a sok munka kiveszi minden időm és energiám. Már 1 hónapja, hogy csak a vasárnapjaim szabadok egy héten. De legalább kicsivel több lett a fizum így karácsonyra. Már meg is leptem magam pár jó cuccal. Főleg, hogy senki másra nem kell költenem, haza sem megyek karácsonyra így az utazási költség is a zsebembe marad, tiszta haszon az egész.
Ma jutott eszembe az, hogy mennyire megszerettem az albérletem is. Várom már itt a karit. A szobámat is csaknem teljesen belaktam, hogy otthon érezzem magam, így lassan fél éves itt lakás után. Még pár cuccot kell ide is vennem, főleg valamilyen helyes karácsonyi világítást akarok vagy tudomisén mit az ünnepek miatt. Sosem érdekelt ennyire a karácsony azt hiszem, de most úgy gondoltam kicsit átadom magam az érzésnek és remélem sikerül, mert amilyen pesszimista tudok lenni rizikós a dolog. Boldog karácsonyt akarok itt pesten. Az előző karácsonyom is itt volt, ráadásul az akkori pasimmal de mégsem lett boldog mert utána derültek ki a megcsalások.
De nem vagyok kapcsolatfüggő, egyedül is jól tudom érezni magam, a boldogságom elsősorban magamból fakad nem mástól várom, hogy boldoggá tegyen. Írtam korábban, valami megváltozott bennem és ezt akarom megtartani, erősíteni de nem mindig megy. Ma reggel is elég közel voltam, hogy ismét a régi dolgok, a depresszió eluralkodjanak rajtam. Különben is kellenek a mélypontok az életben, azokból merítek sokszor erőt, azok világosítanak meg és lendítenek tovább. Hiszen ha a gödör mélyén vagy, onnan már csak felfelé visz az út.
Pasikról most inkább ne is beszéljünk. Vagyis rajta vagyok azért a dolgon, de mint említettem nem görcsösen, majd kialakul és remélem azzal a pasival, akivel én akarom. Jó lenne, ha a karácsonyom is összejönne vele.
Elsősorban jó lesz barátokkal tölteni most a karácsonyt. Van pár ember itt, akiknek sokat köszönhetek mióta itt vagyok. Volt, akihez este 10 után mentem át és hajnali 4-ig beszélgettünk, zenét hallgattunk, vízipipáztunk és egy csomó mindent csak azért, hogy jobban legyek lelkileg. Rengeteg programot szerveztek nekem, elsősorban remek bulikat! Ezért várom már a szilvesztert is, kíváncsi vagyok milyen buliban leszek, az biztos valamelyik buzibuliba kötök ki. 
Nagyon remélem, hogy otthon is jó lesz a karácsony. Igaz, ezekről mostanában nem meséltem de szar a helyzet otthon a szülőknél. Ne tudom hol tart az ügy, de legutóbb anyám még azt mondta elviszik a fejük felől a házat mert apám az évben még egy havi részletet sem fizetett be a jelzáloghitelből. Már zavaros az egész számomra is, de mindezek ellenére remélem jól alakulnak otthon a dolgok. Nővéremmel is, aki éppen lakásfelújítás miatt van kiakadva, mert nem készült még el a nemrég vásárolt lakás. Ikertesóm remélem jobb társaságot talál annál az embernél, aki meg sem érdemelné, hogy szóba álljon vele. De ha valóban ekkora a barátság hát legyen, viszont egyszer elolvashatná azt a levelet, amit nekem írt a kis haverja és elgondolkodna kivel is áll szóba. Ha meg mindent tud a levél tartalmáról, és mindazokról amiket eddig rólam összehordott az az ember, azt hiszem nincs miről beszélnem vele. Ha belegondolok, hogy is ne tudná, hiszen mióta elköltöztem otthonról összenőttek. Na mindegy, nem is akarom megérteni őket, további szép barátságot nekik.
Ez egy hosszú bejegyzés lett de lehet lesz még idén hosszabb is, hiszen minden év végén, szokásomhoz híven szoktam írni egy teljes évet áttekintő bejegyzést, amiben leszűröm a lényeget mik is történtek velem az idén, amiről olvashattatok.

Egy kicsit darabokra zuhantam lelkileg pár órával ezelőtt. Visszavittem G-nek a ruháit. G-nek nevezem el azt a srácot, akivel születésnapomkor összejöttem és 3 hét boldogságot okozott nekem.
Váratlanul vittem be neki az üzletbe ahol dolgozik, nem szóltam előre. Elhatároztam már előtte, hogy erős, magabiztos nőnek... akarom mondani pasinak mutatom magam és teljes mértékben úgy is éreztem belül, hogy nem lesz ezzel semmi gond. Csak aztán megláttuk egymást amikor bementem, és onnantól kezdtem zuhanni lelkileg. De persze a küldetést teljesítettem és kívülről egy szikla voltam.
Odamentem és csak annyit mondtam, hogy behoztam a ruháit majd leraktam. Ő egyből beszélgetést kezdeményezett, bár kicsit szerencsétlenül mert nagyon le volt sokkolva, ami őszintén egy kicsit tetszett is. Láttam az arcán, hogy neki sem könnyű, biztos vagyok benne, hogy rágódik ezen még egy darabig.
Semmitmondó szavakkal reagáltam le amiket mondott, majd közöltem, hogy: "De nem akarlak feltartani, nem azért jöttem. Szia!"
És ezzel a mondattal hátat fordítottam és kisétáltam az üzletből. Nem tartott az egész pár percnél tovább. A munkatársai is csak néztek, hogy mit is keresek ott, mindegyiküket ismertem már, valamelyikük nagyon kedvesen fogadott és hangosan köszönt is. Ez nagyon jól esett a történtek után.
Aztán átsétáltam a mellettük lévő boltba, mivel fizu volt, a hűtőm meg csont üres ezért nagy bevásárlást terveztem a ruhaleadás után. De ezek után nem jött össze. Nem tudom mi történt velem. Rohangáltam a sorok között fel és alá mint valami mérgezett egér. Azon agyaltam mit kellett volna még mondanom, csinálnom, és amit mondtam, csináltam az jó volt-e. Egyszerűen nem tértem magamhoz. Majd valami pánikroham szerű akármi elkapott és nem bírtam ott maradni, sem a boltba de még az egész plázában sem. Szabadulni akartam. Szinte rohantam kifelé, vert a szívem, folyt rólam a víz és bőgni tudtam volna. Hazáig gyalog jöttem, hogy szellőztessem a fejem. 
Korábban már gondoltam arra, hogy menni fog ez nekem, mert ő egy nagyon értékes ember és milyen jó lesz, ha együtt nem is vagyunk de egy nagyon jó barátot nyerhetek vele. Majd egyszer, talán. De nem most, még nem megy, nem vagyok rá képes. A pár órával ezelőtti érzések egyértelműen ezt mutatták. Nagyon megszerettem és annak ellenére, hogy eldobott értékes embernek tartom, de akaratlanul is haragot ébreszt bennem néha. Most is. Üvöltenék...  vele. 
Miközben sétáltam ki annyit mondott oda: "Majd beszélünk." Nem fogunk, tudom. Mikor szakítottunk is azt mondta, hogy nem akar elveszíteni végleg mert én vagyok az első személy, akivel teljesen őszinte és önmaga tudott lenni és bla bla bla...  De nem keresett ezidáig. Nem mintha jobb lett volna ha keres, mert ahogy most tapasztaltam kurva nehéz lett tőle a szívem. Szóval nem tudom mi lesz, de tényleg szar belegondolni, hogy akár végleg elveszítem, mert jelenleg még a haverja sem tudnék lenni. Nem lennék képes azt hallani, pláne látni, hogy más pasival van és más pasi kapja meg tőle azt a rengeteg szeretetet és törődést, amit én kaptam meg egykor.

You didn't let me down,
You didn't tear me apart,
You just opened my eyes,
While breaking my heart,
You didn’t do it for me,
I’m not as dumb as you think,
You just made me cry,
While claiming that you love me,
You love me, you love me,
You said you loved me but that
I’m not good enough, I’m not good enough..

Tegnap este megvolt az említett céges karácsonyi buli. Hááááát....
Röviden annyit, hogy volt bámulás, meg összesúgás a hátam mögött, szemem előtt. Pedig kibaszott jól néztem ki, beleszerettem saját magamba. :)
Sajnálom őket, ha ilyen primitívek és ki kell azt beszélni, aki nem egy szürke kisegér mint ők, hanem vállalja önmagát és úgy öltözködik ahogy szeret.
Az egyik csajjal nagyon jól elvoltunk, nevettünk sok hülyén, ettünk, ittunk kifulladásig. A sok hülye meg össze is boronált minket. Ráadásul együtt is jöttünk el onnan.
Az este csak ezután vett váratlan fordulatot. 
Ragozhatnám sokáig, de egy szónak is száz a vége. M-nél kötöttem ki. Őt nem összekeverni a kommentelő M-el, aki egy kedves barinőm a volt munkahelyemről.
Annál az M-nél voltam, aki a halloween party bejegyzésembe szerepel, akiről a nyaram szólt. Aki rendszeresen olvas úgyis tudja kiről beszélek, és hogy őt neveztem el M-nek. 1 hónapra eltűnt az életemből de mióta szingli vagyok egyre többet írogat. Volt elég komoly beszélgetésünk is, ahol elmondta mennyire fájt neki az, hogy a nyáron vége lett közöttünk a dolognak.
A tegnap estém nála ért véget, ma reggel ott ébredtem mellette. Szép volt az este, ez a szó illik rá. Annyira más volt most mint ezelőtt. Pedig nem volt semmi extra: beszélgettünk, nevettünk, ittunk, zenéltünk, szexeltünk. Megmondhatatlan miért de más, és egyben jó is volt.
Mondogatta mennyire jó, hogy ott vagyok vele, olyan szorosan ölel ő mindig, ahogy senki nem szokott, nagyon szeretem. Szóval szép, szép volt minden, de már erre nem adok sokat. Ezek csak szavak, ő már sokszor játszott velem.

Ahogy említettem, valami megváltozott... bennem.

... a tegnap estével valami megváltozott...

Elegem van a buzikból és az érzésből, amit maguk után hagynak ilyenkor.
Rá gondolok most is, mindig, minden percben bármerre vagyok és bármit is csinálok. Agyalok folyton a miérten. Miért dobott el, miért nem kellettem ismét? Az egy dolog, hogy ő mondott valamit, szinte mondhatnám, hogy az mese habbal csak azért, hogy nekem jobb legyen. Gondolja ezt ő, mivel olyan szöveget nyomott, hogy erről nem én tehetek hanem ő, benne van a hiba, és én így vagyok jó ahogy vagyok bla bla bla...
Újra forgatok minden pillanatot, minden együtt megélt percet, és kimondott szót. Csak keresem megállás nélkül hol jöhettem volna rá, mi volt az árulkodó jel. De nem tudom!!!!
3 hét alatt olyan gyönyörű dolgokat mondott nekem amiket eddig soha senki. Akkor meg mi a faszom történt?! Mert amit végül felhozott szakítás okául az már az első percben is bökkenő kellett volna hogy legyen!
Annyira könnyen kezelte komolyan az egészet, a szakítást. Még azt hitte pár nap múlva már mozizni megyek vele mint valami haver. Sokszor kijelentette nem akar elveszíteni, mert senkinek nem tudott így megnyílni mint nekem, mert velem teljes mértékben önmaga tudott lenni. Én is így éreztem, rengeteg hasonlóság van bennünk, ami már kicsit ijesztő is volt komolyan. Folyamatosan megelőztük egymást a tetteinkkel, mert amit egyikünk még csak kigondolt a másikunk megtette vagy kimondta és aztán bámult a másik, hogy pont azt akarta. Így nem jön át nektek a dolog de tényleg félelmetes volt már mennyire egy hullámhosszon vagyunk. De ennyi, it's over!

Csütörtök este cég által szervezett karácsonyi buli lesz, ahova kénytelen leszek elmenni mert kötelező, pedig be nem tenném a lábam oda, éppen elég 1 héten 6 napot, azt is 8 órába eltölteni velük. Ez olyan kajás, piás, zenélős, táncikálós, mindenféle hülye műsorokat nézegetős buli lesz. Tipikus céges összejövetel amikor jobbra-balra jó pofi, azokkal is akiket máskor hátba rúgnál, aztán meg jól kibeszélni ki mit csinált, milyen ruhát viselt. Szerencsés, aki nem ilyen helyen dolgozik mert nekem sajnos egy ilyenhez van "szerencsém".
Engem amúgy is eléggé kinéznek arról a helyről, megy a hátam mögött pofázás, meg a buzizás így eldöntöttem akkor most adok nekik. Azért is díszbuziba öltözök. Ha már ennyire pletyka éhes a nép, hát legyen meg az akaratuk és lehessen kiről beszélni.
Már vettem is egy kurva jó inget, na meg egy fasza kis kiegészítőt, hogy teljes legyen a kép. Persze nem túloztam el, kurva jól fogok kinézni komolyan, szerintem tök jó lesz, de ezek a primitív népek nem értékelik a meleg divatot. Már alig várom, hogy csütörtök este bevessem magam.

Most megint rakhatom össze a darabokat, amikre hullottam. Ahogy ilyenkor mindig lenni szokott. Még egy ideig eltart ez a depressziós állapot, majd elkezdem összekaparni magam és szépen lassan felépíteni a széttört darabokat.
Megalázva érzem magam mindig. Megint nem kellettem. Mi a baj velem? És ez a baj, hogy mindig ezt kérdezem magamtól miután valaki eldob. Amellett, hogy össze kell kaparnom magam megint a földről, újra meg kell tanulnom elfogadni magamat olyannak amilyen vagyok, újra meg kell tanulnom szeretni saját magam. Nehéz, mert minden csalódás után úgy érzem én voltam kevés és biztos velem van a baj.
Anélkül semmit nem ér az egész, ha saját magunkat nem szeretjük. Akkor nem várhatjuk el, hogy más szeressen minket.

Olyasvalakit szorítottam magamhoz egész idő alatt, aki már rég, vagy talán sosem volt az enyém. Kegyetlen érzés rájönni, hogy annak a valakinek nem kellesz. De egy valamit megígérhetek: úgy fogok tenni mintha még életemben nem ismertelek volna, és mintha sosem léteztél volna. Majd rá fogsz te is jönni mit tettél. De hiába minden, eldöntöttem már. Látni akarom, azt amikor fáj odabent és nem tudod mit tegyél, hogy ezt az egészet elfelejtsd. Akkor majd én nevetek.

Mindig én nevetek a végén, még akkor is ha közben könnyes a szemem.

Ismét itt,
A szobámban egyedül.
A magány a társam,
Súgja: "Hiába menekülsz..."

Csütörtök este, szorosan egymás karjaiba feküdtünk és olyan dolgokról beszélt amik nagyon boldoggá tettek.
Péntek este már a szakításról beszélt. Ennyi volt. Vége.
Elfáradtam. Itt belül valami nagyon nehéz a mellkasomon. Minden nehéz és fárasztó. A levegővétel, a szívem dobbanása, minden egyre nehezebb úgy érzem. Érzelmileg teljesen elfáradtam, legyengültem.
Elegem van a pasikból , melegekből. Ismét egy pasi, aki itt hagyott, akinek nem kellek... neki sem. Úgy látszik csak ideig-óráig tart a varázs, többre nem kellek, nem vagyok jó senkinek.

Szakítás után nem sokkal az előszobában álltam és a sálamat tekertem a nyakam köré mikor kiszólt a szobából, hogy menjek be hozzá. Nem tudta, hogy menni akartam. Nagy levegőt vettem, nem tudtam mit tegyek. Szótlanul akartam kimenni az ajtón további búcsú nélkül, végül nem ment. Azon agyaltam, ha még maradok akkor még nincs vége, amíg nem sétálok ki a lakásból addig még tart ez kettőnk között.
Bementem hozzá a szobába és megbeszéltük, hogy ott alszok. Nem értünk egymáshoz az ágyban. Feküdtünk egymással szemben, beszélgettünk. Többnyire ő, én nem bírtam megszólalni mert féltem elsírom magam. Végig amíg a szakítást, annak okát és hasonló dolgokat taglalt alig tudtam szólalni. Erősen összeszorítottam a fogaimat, hogy ne sírjak.
De aztán nem bírtam ki. Ott az ágyban fekve, egymással szemben a sötétben, elkezdtem sírni. Odahúzott magához, szorosan átölelt és azt mondogatta: "Ne sírj". Így aludtam el, szó szerint álomba sírtam magam a karjaiban. Majd néhány óra alvás után felkeltem, felöltöztem, direkt nem ébresztettem fel és még utoljára megsimogattam, megcsókoltam miközben aludt és ma hajnali fél 5-kor kisétáltam azon az ajtón. 
Összetörtem, megint nagyon. Az biztos, hogy ő volt az eddigi legértékesebb pasi, akit megismertem, akinek szintén nem kellek. Nagyon irigyelni fogom azt, aki végül a párja lesz tényleg. Olyan szintű szeretetet, odafigyelést... kaptam tőle mint még soha senkitől. 
Ő is összetörte a szívem, ahogy már két embernek sikerült. Rá még csak haragudni sem tudok, és nem is haraggal váltunk el. Akkor is fáj nagyon. Ma sokat gondolkodtam rajta, hogy felhívom mert úgy érzem nem tettem meg mindent, hogy velem maradjon. Más részről meg azt érzem nem kell senki most tényleg. Először magamat kell helyre raknom, saját magamtól elérni a boldogságot nem mástól várni. 
Szomorú lesz így a karácsony, azt is együtt terveztük. 
A születésnapomra kaptam őt és nem hittem, hogy csak eddig tart majd. 3 csodálatos héten keresztül tartott most a boldogságom.