To Be A Gone Goose

A hétvégén nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy bezárom a blogot. Az ilyen titokban íródott meleg blogok veszte sokszor az is, hogy egyre többen tudomást szereznek az írójáról. Ezzel most én is így vagyok.
De nem teszem meg, nem zárom be. Nekem túl fontos ahhoz és sokat jelent, hogy most néhány ember miatt bezárjam. Ebben van az egész életem 2007 április óta. Rengeteget segített, hogy leírhattam mindent amit senkivel nem tudtam, mertem megbeszélni. Főként, hogy meleg vagyok. Ezért sem tehetem meg, nem zárhatom be. Nem fogok újat kezdeni, máshol, más néven. Ez az enyém, ezt kezdtem el, egy életem van és az ebbe legyen bent.
Én rontottam el, hogy tudnak erről a blogról így most vállalom ezt, olvassa nyugodtan aki tud róla és akarja is. De jelen pillanatban azt kívánom ezen személyek közül bár egyik se tudna róla, mert így nehezebben tárom fel az érzéseimet.

... többet nem megyek haza. Vagyis nem mostanában úgy érzem.

Ismét hazalátogatok szülővárosomba. Sűrű a program, sok emberrel szeretnék találkozni, remélem összejön.
Vár rám egy kis változás is, amit már nagyon-nagyon várok!
De valami más okból kifolyólag, úgy érzem izgalmas napok várnak rám. (devilish smile)

... szív nélkül, érzések nélkül élni egy darabig. Mert így nem megy nekem. Csak egy kicsit legalább, amíg összeszedem magam.

Föld alá vagy a fellegekbe,
Akár mélyen le a tengerekbe,
Bárhova is, csak hadd mehessek
Mert megőrülök úgy szeretlek.

Bármi legyen nem feledlek,
Téged soha nem engedlek,
Szívem mélyén elrejtelek,
Hogy itt maradj csak nekem,
Az én szerelmemnek!

Közben pusztít el az érzés,
Amit táplálok irántad
Mert tudom, hogy soha
Valóra nem válhat.

Az elmúlt hónapok szarságai és minden, ami történt nagyon kizökkentett mindenből. Rányomta bélyegét az egészségi állapotomra is. Kezdődött fogíny gyulladással és egyéb érdekességekkel folytatódott, amiknek még nincs vége. Most ezért gyümölcs, zöldség megy ezerrel mert ez a vitaminhiányos állapot is okozhatta. Na meg persze még több mozgás mert tényleg elhagytam, elhanyagoltam magam mostanában minden téren. 
Aztán születésnapom előtt 2 nappal sebészetre is megyek, hurrá!
A születésnap...  remélem másik időszámítás kezdődhet el nálam. Megpróbálom elérni. Kicsi rá az esély de megpróbálom, és azt is, hogy pasi ügyeim rendeződjenek mert ez küldött padlóra leginkább. Egy hülye fasz, akit kibaszottul szeretek és bármit megtennék érte. Hiába kezdtük újra 2 hete, valahogy sehogy nem alakulnak a dolgaink.

"I love you. I just want you to know that."

De mit érek vele! Csak üres szavak! Nem vagyunk együtt!
Mi csak...  áááá  én sem tudom, összejárogatunk.
Ennyi.

/files/2011/10/Agnes%20-%20Don't%20Go%20Breaking%20My%20Heart.mp3

Félek, hogy ismét összetörök, hogy ő ismét összetöri a szívem. Nem tudom mik a tervei velem. A történtek után nem merem beleélni magam pedig nagyon egyszerű lenne hiszen imádom őt! Minden amit ismét kapok tőle: a szavai, csókja és ölelése, amiktől egyszerűen olvadok. Olyan szintű szeretet árad felém tőle, hogy nem tudom elhinni ismét megtenné amit akkor. De tartok tőle, hogy pofára esés lesz. Legutóbb sem gondoltam volna, hogy vége lesz és mégis. Több hónap kihagyás után ismét itt van. Ő írt, ő keresett mert sokat gondol rám. Nem tudom... csak a bizonytalanság van bennem. Igen tudom, élnem kéne a pillanatnak de én többet akarok. Szeretem őt nagyon! 
A napok, hetek, hónapok meg telnek, lassan itt az év vége és félek tőle.

Ismét egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt. Ismét olyan szorosan ölelt mint senki más. Ismét csókolhattam, simogathattam a testét, mindenét. Imádom! Ismét boldogság költözik a szívembe mikor vele lehetek. Visszakaptam a szívem!

Hosszú idő után, mikor tegnap este ismét átléptem lakásának küszöbét, olyan szorosan ölelt át mint talán ezelőtt még soha.

És az idő engem igazol! Megint, hogy abba a jó édes kurva életbe! De ez most pozitív szitkozódás, boldog vagyok ettől a visszaigazolástól nagyon! Én mindig is tudtam! Hiszek a sorsban, mindenki megkapja, amit érdemel! ÁÁÁÁÁÁÁ... el sem hiszem!

Hónapok mentek el az életemből így. Így, ilyen érzéssel bennem, amit itt hagyott, amit okozott. És nem tudom meddig tart még. Amitől végképp meg tudok őrülni, hogy azóta akár hányszor megnézem, mindig, minden egyes nap fent van romeón(keresi az utódom az a fasz). Miatta minden rossz a szememben, a szívemben, lelkemben. Semmire nem tudok pozitívan nézni. Nem tudok úgy örülni semminek, és élvezni az itteni új életemet Budapesten mint az elején mikor ideköltöztem. Valamikor jobb, aztán ismét rosszabb. De itt van, még mindig a szívemben. Még mindig megsirat és még fog is. Időt adtam magamnak, kitűztem egy időpontot ameddig muszáj változni ennek vagy más eszközökhöz folyamodok.
Két jó barátom elköltözik Magyarországról és hívtak. Elgondolkodtam rajta. Régebben sosem gondoltam bele ilyenbe, túl nagy kihívásnak tartottam. Ők azt mondták pont ilyenkor kell váltani mert ők is tudják, hogy a szakítás óta milyen rosszul érzem magam. Meredek ez a dolog még számomra, nem hiszem, hogy holnap már pakolok, azt sem, hogy fél év múlva. Majd alakul én azt mondom. Ha úgy kell lennie, hogy elköltözzek ismét, az mindenképp bekövetkezik valahogy, szóval nem kezdek nagy agyalásba, hogy menjek vagy maradjak.
Az év második fele elég embert próbáló számomra, és mások számára is. Otthon szülővárosomban, a barátaimmal is olyan dolgok történnek amit már fel sem tudok fogni. Munkában és magánéletben is. Szívesen ott lennék, hogy segítsek de nem tudok sajnos. Pedig fontosak ők nekem, még ha ott sokan már el is felejtettek. Sokan mondták, hogy majd írnak vagy éppen jönnek fel hozzám a nyáron meglátogatni, szórakozni egy jót de senki sem ért ide, még anyámék sem. Én meg persze baszogatva voltam amikor nem mentem, na mindegy. Tudom már sokszor emlegettem ezt, de így van.
Az egyik ottani barátommal chat-eltem pár hete és említettem neki mennyire hiányoznak nekem, mert olyan szintű mély barátság itt még nem alakult ki senkivel, akivel 100%-osan mindent megbeszélhetek mint velük. Azt is mondtam, hogy itt bárkit szívesen lecserélnék rájuk. Ő azt válaszolta, hogy majd idővel úgy is lesznek(ami igaz is) és majd őket szépen elfelejtem(na ezen kiakadtam). Azért mert 250km van közöttünk soha nem jutott eszembe, hogy ott bárkit is elfelejtsek. De ezzel akkor egyedül vagyok. Mert van ott olyan személy is, akit szintén nagyon szeretek de ő mostanra mindenféle pletykásnak elmond engem, és én vagyok az utolsó akivel megbeszélné a dolgait. Pedig mi aztán össze voltunk nőve, munkatársak, nagyon jó barátok voltunk(vagyunk?). Everybody's changing.
A tegnap estém egész jól alakult annak ellenére, hogy egész nap idegbeteg voltam miután hétfő-péntek melóztam és benyögték nekem, hogy holnap reggel mehetek is vissza 12 órába nyomni. Kurva anyátok! Innen üzenem.
Este viszont volt egy kellemes találkozóm, amitől féltem de egész jól alakult. Én is fejlődök azt hiszem, végre tudok önmagam lenni. Nem érdekel(valamennyire persze igen), hogy mit gondolnak mások, önmagamat adom, ami ha nem tetszik el lehet menni. Nem mások boldogságát kell megtalálnom hanem a sajátom, ami egyelőre nagyon elveszett, és csak magamban tudom megtalálni. Úgyhogy mások le vannak szarva, ha valami nem tetszik. Jól esett az a beszélgetés, az új megismerése, hogy rájöttem megy ez még nekem és nem vagyok annyira elveszve ahogy azt gondoltam mostanában. 
Nehéz megtalálni a kiutat, azt elérni, hogy csak magamra koncentráljak és ne húzzon le senki és semmi. Mert ha egyszer már úgy kelek, olyan érzésekkel bennem, nem tudok mit csinálni. Órákra tudok kizökkenni ebből, még egy nap sincs olyan, hogy végig minden fasza lenne és nagyon jól érzem magam. Komolyan nem értem hogyan okozhatott ilyet nálam az a fasz? Hogy mindig, mindenhol ő és az emlékek akárhova megyek. Mivel felköltözésem után pár héttel ismerkedtünk meg, sok helyre vele mentem először itt pesten és ez úgy belém vésődött. Mindig az jut eszembe ha már sokadszorra is megyek, hogy kivel, mikor, miért is voltam ott életemben először. 
Na ez megint egy nyavalygós bejegyzés lett, de jól esett, kellett ez a lelkemnek, ezt kiírni.
Szeretnék többet, még őszintébben írni, megfogalmazni a bennem lévő érzéseket, de olvasnak most már olyan emberek(akinek nem inge ne vegye magára) akik miatt nem teszem. Majd egyszer vagy inkább személyesen ha találkozok velük.
Hiszem, hogy az idő engem igazol! Azok az emberek, akik mostanában kiborítanak és okoznak rossz érzéseket bennem nem egyszerű, sokszor hihetetlen cselekedeteikkel, vissza fogják ezt kapni valahogy, valamilyen úton-módon. (És valakinél ez talán már el is kezdődött.)

Akárhogy is fáj,
Meg kell ezt tennem.
Kitépném innen már,
De szeretlek, s nem megy!

Bár te eldobtál,
Azt mondtad nem kellek.
A szívem vissza vár,
képtelen, hogy feledjen.

Tőröm mélyre vájom,
A szívemnél is beljebb.
Onnan mindent kivágok,
Hogy többé soha ne szeressek.

Mert nem bírok tovább,
Ismét ilyen terhet,
Életeken át
Ezt hordoznom, nem megy.

De új nap vár ott,
ahol nincs mi sebezzen.
Végre odaát, ahol
Szívtelen testem lesz temetve.