To Be A Gone Goose

Egy hét múlva ilyenkor már nem innen fogok írni nektek. Igazából nem is tudom honnan. Jelenlegi albérletemből több mint valószínű, hogy ki kell költöznöm. Jövő héten megyek megnézni egy másik albérletet és ha az nem jön be akkor megyek haza. Nem szeretnék de nem tudok mást tenni ilyen hamar. Arra is lenne lehetőség, hogy tesóm ideköltözzön hozzám és akkor nem kell kimennem de ő nem akar, én meg nem eröltettem. Amúgy ideiglenesen így is nálam lakik már egy hónapja és érzem, hogy hosszú távon mi nem birnánk ki egymás mellett.
Nem lesz könnyű itt hagyni ezt a lakást. Sokat tettem érte, takarítottam, szépítgettem, festettem, parkettáztam stb. Én nem könnyen viselem a változásokat és ragaszkodó típus vagyok. Így ragazskodok kissé a lakáshoz is amibe nem kevés erőt fektettem. De ez van, nem tudok mit tenni.
Amúgy ma hazalátogattam. Egész jól megvan anyám. Azt vettem észre, hogy változott. Szerintem jó hatással volt rá, hogy elköltöztünk. A múltkor még nagyon elhagyatottnak láttam, az egész házat is, nem sok mindennel törődött. Szerintem változott és amennyiben most haza kellene majd mennem könnyebben venném a dolgot. Azt is meg merném kockáztatni, hogy már a pénz részében sem lenne olyan mint régen, nem akarná lenyúlni az egész fizetésemet. Nem tudom miért érzem így de ezt gondolom most. Az is fura volt, hogy nem kért most pénzt, fel sem merült a téma. Apámról annál több mesélni valója volt. Folyton dühöng. Most, hogy nem vagyunk otthon rájött, hogy csekkeket kell fizetni és ráadásul minden hónapban. Egyik nap centis darabokra törte szét otthon a másfél méter magas ventillátort annyira böszme volt. Anyám vázáját sem kímélte korábban, azt is falhoz csapkodta.
Az az igazság sajnálom anyámat egyre jobban. Sajnálom, hogy egyedül kell tűrni apám kitöréseit. Eszembe jutott, hogy haza kéne mennem arra a pár hónapra ameddig kicsimhez nem költözök, hogy jól móresre tanítsam az öreget. Csak tudom anyám hogyan áll az ivással. Az az, amit nem tudok soha elviselni és biztos nem szokott még le róla. Mesélt anyám nagymamámról is aki nemrég kiverte a hisztit valamiért neki telenon. Hihetetlen az egész family.
És olyan dolgok jártak a fejemben mikor otthon voltam mint például, hogy mennyire hiányzik nekem egy család. Egy rendes, igazi, összetartó és szerető család. Az első ilyen ideális kép számomra a Tamás családját tekintve jelent meg előttem. Igaz, az ő apukája sem egy minta apa de a család többi tagja egész jól egyben van és összetart ahogy én láttam. Tetszett nekem. Bár mindig kívülállónak éreztem magam. Aki nem ebben nevelkedik annak nehéz. Amikor hirtelen egy közvetlen jópofa család részese lettem nagyon nem találtam a helyem. Magamat utáltam és utálom emiatt a legjobban. Csak hát ez nem olyan könnyen megy.
Nekem nem volt ilyen családom soha ezért nem tudom miért hiányzik most annyira. Talán mert most, hogy albérletből albérletbe költözök jó érzés lenne ha volna egy biztos pont ahova nyugodtan visszamehetek. Mi más lehetne ilyen mint a szülői ház. De ha olyan az a szülői ház ahol több negatív emlék fogad és jut eszembe mikor beteszem a lábam, akkor már nem olyan szívesen megyek vissza oda.